Milyen csodálatos érzés keriti az embert hatalmába, amikor a hálóban látja táncolni a labdát. Önfeledten kiált fel: gól! Mennyi öröm, mennyi boldogság árad e három betűs szóból. Riporterek és nézők harsogják, barátok és vadidegenek ölelik egymást, hiszen annyira együvé kovácsol bennünket, amikor kedvenc csapatunk nemzeti válogatottunk eredményesen fejez be egy akciót. Akár a nézőtéren, akár a TV előtt lélekben mi is együtt futunk velük, nem is vesszük észre és lábunk rugásra lendül s ha sikerül a lövés a mi akaratunk, teljes énünk segített a csatárnak. a gól a mi gólunk is, varázsa nem múlik el a mérkőzés végén, egy-egy szép gólról napokig, hetekig, de van amikor évekig beszélünk, felidézzük minden mozzanatát a labda röptéét a rugó láb, a test helyzetét.

Ez igen ez szép volt. Ha csak icike picike is a gólocska nekünk akkor is a legkedvesebb s az ismert sok száz szavunk közül a legszebbé vált.

A játék eredményességének egyedüli számbavételét jelenti és jelenthette a régmultban is, amikor még nem léteztek meghatározó szabályok. De már akkor is számolták az eredmányes rugásokat, amelyek a kapuba jutottak.

Ha a szabályok másképp nem rendelkeznek, gól akkor van, ha a labda teljes terjedelmével áthaladt a kapuvonalon a kapufák között és a kersztléc alatt, anélkül, hogy a támadó csapat valamelyik játékosa karjával, kezével bedobta, bevitte, vagy szándékosan beütötte volna (kivéve a saját büntetőterületen tartózkodó kapust)

Semmi esetre sem itélhatő gól, ha valamilyen külső tényező a labdát megállította, mielőtt az a kapuvonalon áthaladt. De gólt kell itélni ha egy néző belép a játéktérre, majd megkisérli a gólt megakadályozni, a labda azonban mégis a kapuba jut. Ha viszont érinti a labdát nem lehet gólt itélni, hanem játékvezetői labdát kell alkalmazni a beavatkozás helyén.